Főoldal

Zsolt és Peti bajba került

Kollár Lajos jelentése (05.21): "Sajnos nem jó híreket kell közöljek! Tegnap este 6 óra előtt néhány perccel megszólalt a rádió és Zsolt viccelődött: Itt a csúcs, Lalikám merre vagy? Persze, hogy a kezemben volt, egész nap el sem eresztettem. Örömömben kétszer gratuláltam Petinek is, aki hálásan köszönte, de hideg van, és adta vissza Zsoltnak, aki megnyugtatott, hogy hosszú volt, jól elfáradtak, de rendben vannak és rögvest ereszkednek is le (mind a hatan: ők ketten, Oscar a Spanyol, Mario az olasz és két sherpa!) nem marad idő sok fotózásra, meg köd is van!

Rendben, vigyázni lefelé és a rámpánál, majd a négyes tábor elérésénél feltétlenül rádiózzatok! Jött is a következő rádió Zsolttól 20 órakor: Lali, nagyon legyengültem, nem tudok tovább menni, Péterék előttem, lejjebb vannak 60-100 méterrel. Próbáltam fényjeleket adni, de nem ért semmit! Ennél jobban régen lepődtem meg, hiszen semmi jele nem volt a  hirtelen erővesztésnek, és pont Zsoltnál. Úgy tűnt nálam csak Zsolt lepődött meg jobban, a hangján is éreztem, hogy komoly a baj!

És így maradtunk egész éjszaka, Kb. 8300 méteren, -30 fokban. Félóránként beszéltünk a rádión. Hajnal felé hívott és azt mondta, hogy kicsit összeszedte magát és elindul lassan lefelé. Örültem, mert a fagyásveszély nagy úr. Egy óra múlva beszéltünk és kérdeztem Petit. Még egy meglepetés, azt mondta -itt van mellettem! És úgy is volt. Peti átvette a rádiót és elmondta, hogy Zsozsó egy kicsit rossz bőrben van, de masszírozza és lassan ereszkednek lefelé. Az nagyon jó, Mi pedig Jaróval szervezzük a segítséget és a mentést. Csakhogy, egyetlen embert se értünk el a környéken, mindenki ki volt kapcsolva  a fönt lévő sherpákkal együtt!

Pontosabban, az első hírre, este fél kilenckor értesítettük Carlos Soriát és Dr. Carlost a hármasba és el tudtuk érni az olasz doktornőt a négyesbe, hogy riasszon mindenkit akit csak tud, ha módja van rá! A lefelé jövők még nem érkeztek meg és a táborban rajta kívül nem volt senki! Természetesen a lefelé jövőknek sem volt bekapcsolva semmilyen alkalmatosságuk! Az érdembeli rádiólánc reggel 8 órakor indulhatott el. Érdemi Sherpát egyet sem lehetett elérni. A csoportoknak , vagy nincs rádiójuk, vagy az akku rossz, vagy egyszerűen nincs bekapcsolva!!

Ezalatt Zsolték, lassan araszoltak a rámpa elejéig lefelé. Közben a kettes tábort elvitte egy lavina és a koreai csapat balesetet szenvedett. Úgy tudjuk meghalt egy koreai és a sherpája. Tehát a baj és a lehetséges mentés három felé oszlott. Közben Peti ,vagy lemaradt, vagy leelőzte Zsoltot, mert a látható képen 1 ember maradt. Zsolt nem tudott magyarázatot adni, hiszen a beszéd is nagyon nehezére esett, de folyamatosan, lassan ereszkedett lejjebb. Egészen 8100 méterig. Ott lekuporodott és elaludt. 3 óra múlva, jól hallhatóan pihentebben és jól artikulálva hívott és elindult lefelé a négyes táborba.

Közben sikerült egy 2 tagú, sherpa segítséget megnyerni (tetemes összegért), hogy érje el a négyes tábort holnap reggelre és segítse a fiúkat lejjebb ereszkedni, akár az alaptáborig. Reméljük, sikerrel !"

Megvan a 12. nyolcezres!

Végre megvan a magyar expedíciózás történetének 12-ik nyolcezrese! Nepáli idő szerint ma (2013 május 20-án) 18:00-kor, több mint 24 órás mászás után Erőss Zsolt és Kiss Péter feljutott a Kancsendzönga 8586 méter magas csúcsára.

TÁRSAINKRA EMLÉKEZÜNK!

Dr. Szabó Levente, a BAZ Megyei kórház kiváló traumatológusa, a "Magyarok a világ nyolcezresein" Manaslu-expedíciójának végén, 2009. május 19-én, a IV-es tábor elérése elõtt kicsúszott és halálos balesetet szenvedett!

Csúcstámadás: túl ez első etapon!

Kollár Lajos jelentése (05.17.): "A magyar Kancsendzönga-expedíció ma hajnalban megkezdte a csúcstámadást, Erőss ZSolt és Kiss Péter indult el az alaptáborból, Jaroslav Dutka egy nappal később indul. A kibővült csapat elindult, elöl Zsolt és Peti tapossa a havat, a többiek a nyomukban.

Sőt már mindenki fel is ért és jól megérdemelt pihenését tölti, készül a holnapi napra. Jaro nem ment velük, rosszul érezte magát. Azóta úgy tűnik Jaró fölépülőben van, ezért holnap reggel a koreai csapattal , 5 órakor felmegy a kettes táborba. Pihen pár órát és meglátjuk, hogy le vagy föl a továbbiakban. Zsolték rendben vannak, alszanak, holnap reggel a nagy tömeg után mennek föl a hármasba. Mostmár, tapossanak Ők!"

Május 20-a lett a csúcstámadási nap, pénteken hajnalban indul a csapat 

Kollár Lajos jelentése (05.15.): "Remélem, most már utoljára módosítom a programot. Összeült a Nagy Alaptábori Szövetség és a rendelkezésre álló adatokból, az összérdekek figyelembevételével közös csúcstámadásról döntöttünk. Ennek időpontja 20-a éjféltől indul, mivel az időjárási jelzések így korrigáltak!

Tehát, 17-én indul az első transzport, és ez éppen a mi csapatunk lesz, éjjel 2 órai indulással. Feladat: kitaposni a havat a kettes táborig, ellenőrizni és kiszabadítani a fix köteleket, és aztán jön a következő csapat és így tovább! Biztosra kell menni a törékeny időjárási helyzet miatt. Ez a stratégia - az összefogás - jelentheti a sikeres csúcsmászást! Remélem! 24-én kell elhagynunk az alaptábort a közeledő monszun és a rendelkezésre álló levonulási idő (öt nap) miatt is! Még egyszer: 20-án eldől, hogy jól számoltunk-e?"

Kollár Lajos ma reggel megerősítette, hogy a csúcstámadás napja valóban 20-a lesz, és a tervek szerint 24-én hagyják el az alaptábort.

Változott a csúcstámadás időpontja 

Erőss Zsolt jelentése (05.14.): "Mindenki az alaptáborban várakozik, van aki már nagyon hosszú ideje. Az utóbbi napokat izgalmassá tette, hogy voltak csúcsmászási próbálkozások, miközben lentről elég jól látszott, hogy a viharos időjárás nehéz helyzetet teremt.

Végül május 13 estére visszaérkezett az utolsó csapat is az alaptáborba. Másnap reggel már mesél az iráni lány: a hó volt sok – mély, a szél még nem is volt meghatározó a visszafordulásukban nyolcezer kettőszáz méteren. Igaz, hogy túl későn indultak a csúcs felé és reménytelenül lassan, nehézkesen haladtak. Ahhoz képest jó állapotban tudtak az alaptáborba visszatérni.

A sok ráérő időnkben egyeztetjük az összes időjárás jelentést és mivel a közeledő monszun is behatározza a lehetőségeket, már nincs sok időnk és csak egyetlen lehetőség. Körvonalazódik, hogy a közeledő legjobb időjárású lehetőséget egyszerre, összefogva használjuk ki.

Május 19-e néz ki a legalkalmasabbnak a csúcsra, ehhez el kell indulni 16-án. 17-én lesz a fordulat a széljárásban, ettől kezdve csökken az erőssége. Huszadika utánra havazások várhatók és 26-körül érkezhet a monszun is.Ha minden jól, a terv szerint alakul, akkor 21-én érkezünk vissza az alaptáborba és a következő napokban elkezdjük levonulásunk." 

Út a Kancsendzönga csúcsára

Kedden indulhat a csapat a csúcsra! 

Kollár Lajos jelentése (05.12.): "Zsolttal az olasz és a spanyol "udvarból" a legfrissebb időjárás-jelentést elemezgettük. Az derül ki a mai jelentésekből, hogy a legkedvezőbb csúcstámadási nap a 17-e lenne. Persze ezt még a holnapi, legfrissebb küldeménnyel összevetjük és e szerint határozzuk meg a csúcsmenetet! Ha így marad, akkor holnapután, 14-én hajnalban indul a csapat a kettes táborba.

A mai történés a hegyen: A koreai csapat és sherpáik kénytelenek feladni a küzdést, egyelőre! Elindultak lefelé. Fogytán az oxigén és az idő is kedvezőtlen a havazással és a rendkívül erős széllel!

Nem úgy a két leány, a kínai és az iráni, no meg a bangladesi fiatalember és az Ő sherpáik! Ott dekkolnak a négyes táborban és kitartanak! Meddig!! Ha elfogy az oxigén, nem kell nagy jóstehetség, hogy mi történik. Úgy tűnik, -per-pillanat- hajthatatlanok! Láttunk már ilyet. Egy kicsit sok a pihenésből, de jól kell taktikázni, mert -úgy tűnik- több esély nem lesz.

Az előrejelzésekből - még a koreait is hozzávesszük - a monszun 25-e körül érkezik. Akkor már nem szeretnénk a hegyen lenni. A Himalája legkeletibb óriás-tömbje nagyon nyitott és védtelen a Szikkim felől érkező langyos és nedves léghullámok okozta jelentős változásra. Számításaink szerint , 24-én kell elhagynunk az alaptábort és nem eredménytelenül! KL"

Csúcsvihar május 12-én reggel

Dr. KisCarlos és Lajos időjárást elemez

Már áll a hármas tábor!

Kollár Lajos jelentése (05.06.): "Azt beszéltem Zsolttal rádión, hogy elérték a hármas tábort 7000 méteren. Jó nagyot tapostak és másztak, de minden és mindenki rendben van. Fölment még három olasz és két sherpa. Ők is jól vannak. Sikerült kiépíteni a tábort, ott alszanak kényelmesen, hely van és holnap leereszkednek az alaptáborba. Ezzel befejeződött az akklimatizációs készülődés! Várni kell az alkalmas időjárást, és elindulhat a nagy roham a csúcs felé egy fölső, negyedik tábor előretolásával 7400-7500 méter körül."

Horváth Tiborra emlékezünk

Egy éve, 2012. május 5-én az Annapurnán veszítettük el barátunkat és hegymászótársunkat, Horváth Tibort.

Kollár Lajos gondolatai: "Valahányszor csak ránéztem, mindíg Woyczek Kurtyka jutott eszembe. Ez a hasonlóság! Persze sapkában, pehelyben, szemüvegben meg fáradtan még inkább! Az étkező sátor homályában, két drót a fülben. Másfél méterről se hallott meg semmit. Beethowen, Mozart, vagy Brams mindent kizárt. Hiába, a klasszikusok erősek. Ha sikerült a hangzárat föltörni, naív, segítő mosollyal jött a zavart kérdés-tessék?

Még egy kép: Teljes menetfelszerelés, 2 síbot, hátizsák, szemüveg- nap is-, alsó sapka, nagykarimás sapka, áll alatt fixálva, rajta sisak -kissé ferdén-. Ajánlottam a kollekció kiegészítéséhez svájci sapkát a kupac tetejébe. Csak eresztett mosolygás jött válaszul. Azt hiszem így láttam utoljára Tibit, indulásra készen. A harmadik nyolcezres expedícióján.

Hangok!

....úgy döntöttem visszafordulok, lemegyek az alsó hármasig, nem érzem magam készen a csúcstámadásra.

- Persze, helyes döntés. Pihenés a kis-hármasban és holnap Zsolttal le!

Du. fél 5.,....Mégis lemegyek a kettesbe, az kényelmesebb, jobban lehet pihenni. A kuloarban vagyok egy kicsit sok a friss hó, mellig ér, nem találom a fix kötél másik végét, de meglesz és megoldom , ne izguljatok a kettesből jelentkezem, helló!

Ezt hallottam utoljára Tibitől!

Nyugodt utad legyen tovább a "kettes" felé Tibi!

Megindult az első csúcstámadás a Kancsendzöngán

Kollár Lajos jelentése (04.29.): "Ma hajnalban 3 órakor Zsolt is felment az egyesbe, és az ott várakozó Petivel továbbvitték a kettesbe a sátrat és a felszereléseket. Ilyen módon megszűnt az egyes táborunk, nincs is rá szükség!

Az idő remek. Ezen fölbuzdulva az összes koreai és sherpáik meg az oxygén palackjaik elindultak fölfele, egyenesen a csúcsig. Ez igen! gondolom a hármas tábort azért útba ejtik, mert ott még senki sem járt. (6900-7000 méter körül.)

Ez ám a hegymászás, ha van sok oxigéned, meg sherpád (pénz, agyvelő) szinte bármilyen hegyet megmászhatsz ripsz-ropszra, nem kell sokat törni magad. Ez mára már a Himalája mászás szégyene! Ha a repülő ipar egy kicsit összekapja magát, mászó se kell, letesz egy helikopáter akármilyen csúcsra egy palack oxygénnel fél órára és pózolhatsz a családnak.

Nem a motorbicikli meg a lóvasúttól lett hová a világ, hanem ettől!

Ma estére kiderült, hogy nem olyan egyszerű a világ. Nem sikerült utat taláni a gleccseren a hármas tábor felé. Óriási hasadékok lettek tavaly óta. Az is lehetséges. hogy létrákat kell hozatni helikopterrel. Nem is szeretnék belegondolni mennyi idő!

Azért, holnap még egy nagyobb különítmény tesz kísérletet, Zsolt és Peti is beszáll, mert a helyi szemek időnként csalókák. Derült ez már ki! Ezért Jaro nem indul föl reggel."

Két nap múlva indulhat a 3-as tábor kiépítése

Kollár Lajos beszámolója (04.26.): Ma reggel 8 óra előtt megérkezett az első kiránduló a kettes táborból, a Peti. Nagyon gyorsan, durván 2 és fél óra alatt letépett , mert félt a melegtől. Zsolt egy fél óra múlva követte, A reggeli kávét és a reggelit, már hármasban fogyasztottuk. (Ebből is következik, hogy jó formában vannak)  

Azért csak ennyién, mert Jaro - velük találkozván az egyesben - úgy döntött, hogy mégis felmegy a kettesbe és holnap jön le. Azóta el is érte és jól van. Holnap ereszkedik le közénk a többi még fentlévővel. (más nációk)

Az idő pazar, éjszaka hideg napközben nagyon meleg van így holdtölte idején. A táj lenyűgöző. Ha kitart a jó idő, akkor a hármas tábor és akklimatizációs magassága következik 2 pihenő nap múlva. Mindenképpen szeretnénk nagyon és megfontoltan felkészülni a csúcstámadásra, melynek ideje május 15-e körülre várható, ha nem írja felül az időjárás, vagy egyéb, más furcsaság!

Már a kettes tábor is áll 6400 méteren

Kollár Lajos jelentése (04.25.): "Ahogy azt megjósoltuk az előzőekben, megjavult az idő és tegnap reggel 6 órakor elindult a csapat (Zsolt, Jaro és Péter) az egyes tábor felé. Pihenés, ott alvás és ma reggeli derűs idő után elérték a 2-es tábort, helyi idő szerinti 12 körül.

Jaro nem tartott velük, ő az egyesben maradt egy kis tovább pihenésre. Némi gyomorpanaszokat említett. Zsolt és Péter a kettesben teljesen jól van, és holnap reggel indulnak vissza az egyesen keresztül, Jaroval együtt az alaptáborba!

Tehát, áll a magyar expedíció kettes tábora 6400 méteren! Azért ilyen kicsi a magasságkülönbség, mert eléggé sok le-fel van a tagolt felső gleccseren."

Megoldódott az áramellátás

Kollár Lajos jerlentése (04.20.): "Egy kedves koreai (Dél!) komának köszönhetően sikerült két generátorból egyet fabrikálni, és viccesnek is tűnő procedúrával beindítani. Gyertyalyukon benzinbeöntés, pihentetés, rángatás és végre felbruttyan és nyomja az erőt. Micsoda gyönyörűség, megélednek a távkommunikáció eszközei. Lekérdeztük a hozzánk intézett leveleket, fogalmazzuk a válaszokat és így tovább. Kezd a megszokott kerékvágás mélyülni.

                                                        Kollár Lajos és a dél-koreai kolléga munkában

Az eddigi -viszonylagos- hallgatás oka és reményei után az expedíció állásáról röviden: Zsolttal együtt megfogalmaztuk, hogy ez a felmenet mindenképpen a legkeményebbek közé tartozott, hacsak nem a legkeményebb volt. 5500 méterre az utolsó 200 métert fix kötelek segítségével teszi meg az ember és ezt megelőzte egy kétnapos, "lenyűgöző" gleccser menet! Le, fel morénákon, óriás és kisebb köveken keresztül. Igazán felemelő! A teherhordókkal való közös hálósátor felemelő érzéséről és az 1 hetes szagokról csak az tud némi képet alkotni aki járt a Baltorón hasonló helyzetben. De, cél a Kancsendzönga!

Terveinkhez képest 3 nappal előbb, 12-én értük el az alaptábort, 5500 méteren. Eszembe jut egy nem jó emlékü 5500 méter. Tavaly az Annapurnán ebben a magasságban ért véget a "hivatalos" akklimatizáció!!

Körülményeink itt az alaptáborban rendezettek, mindenkinek van személyes sátra, és a csapat étkezősátra is kielégítő. Négyen vagyunk, nem szorongunk. Itt van régi barátunk, ennek a nemzetközi expedíciónak a kinevezett vezetője Oscar is (mi az egyszerűség kedvéért Kadhafinak neveztük a lenyűgözö hasonlóság miatt). Ezekben a percekben kapott egy  rossz hírt, személyesen Carlos Soriától és kíséretétől, hogy elhunyt az édesanyja. Részvétünk!

Viszont van jó hír is. Elindult a munka a hegyen. Az expedíciók sherpái építgetik az útvonalat klienseik számára, ami némi előnyt jelent nekünk is. Nagy mozgás formálódik ezen a gigászi hegyen. 15-én, Zsolt, Peti és Jaro egy kirándulást tettek az egyes tábor felé vezető szakaszon az ugynevezett vállig, 6000 méterre

Petinek nem sikerült elégségesen akklimatizálódni és ezzel az emelkedéssel szerettük volna egyértelműsíteni, hogy föl, vagy lefele kell az irányt vennie. Aztán némi kényelmetlen éjszakával és vízhajtóval helyrebilleni látszott a probléma.

Úgy, hogy az a döntésünk születtet, az egyes tábor kiépítésében vegyen részt kellő figyelemmel. Tapasztalat az, hogy egy első föllépésnél az I-es táborban való alvásnál (6200 m.) az egészséges szervezet helyrebillenti önmagát. Így is történt, Petink helyrebillent, elmúltak a panaszok. Azalaptáborba visszaérve semmilyen akklimatizációs rendellenesség nem látszik rajta.

Reméljük, hogy ez a reakció sorozat a nagyobb magasságokban való mozgást nem gátolja többé a természetes jelenségek kivételével.

Tehát összefoglalva: Áll a magyar csapat egyes tábora 6200 méteren egy sátorral. Mindenki az alaptáborban van, jó hangulatban és hallgatja Járo lejátszóján kikerülhetetlen Karel Gott és egyéb régmúltú zeneszámokat. A Lady Karnevál- nál jut eszünkbe az Irígyes-Mirigyes-hónaljas bazseválók zseniálitása. A következő akció a kettes tábor elérése lesz 2-3 nap múlva. Ehhez az időjárási viszonyoknak is meg kell változni, mert tegnaptól havazik, ma egész nap hajnaltól. Nincs nagy meleg sem, ez egy hűvösebb régiója a Himalájának, a magasság is indokolja.

Itt az ebéd! Dalbat, valami dobozból szabadított patkányhússal. A konyhafiú mereven áll és nézi, vajon legyűrjük-e? Egyszóval: a szakács piszkosul gyenge! Ilyen fantáziátlan szakácsunk még nem volt, de betörik azt garantálom!

Üdv a következő jelentkezésig:  KL."

Áll az egyes tábor!

Erőss Zsolt április 19-i telefonos jelentése szerint a csapat három tagja (Erőss Zsolt, Kiss Péter és Jaroslav Dutka) kiépítette az I. tábort majd visszatért az alaptáborba. Áramuk még még mindig nincs, a napelemek sem nagyon működnek. Valamennyi energiához mégis hozzájutottak, így holnap részletesebb beszámoló és fényképek várhatóak.

Az első jelentés és fotó az alaptáborból

Kollár Lajos jelentése (ápr. 12.): "Az alaptáborból jelentkezünk, sajnos  még mindig nincs elég energiánk, nem érkeztek meg a felszerelések. Nagyon szívós kemény felmenet volt és a hordárok nagy része még nem érkezett meg. Visszamenőlegesen néhány adatot pontosítunk: ápr. 7-én érkeztünk Tortongba (2980m), ápr. 8-án Tseramba (3800m), ápr. 9-én Ramche-be (4502m), ápr. 10-én Midl Camp (4868m) és ápr. 11 az alaptábor 5510 méteren.

12-én Puja volt az alaptáborban, ez az első pihenőnapunk. Megtörtént az ismerkedés több mászóval, és a mai nap elindultak a sherpák és a koreaiak az 1-es tábor felé a fix kötelek kiépítése miatt. Mindenki kiváló állapotban van, kivéve kitűnő hegymászónk, Kiss Péter, aki gyomorpanaszokkal küzd, némi pulzoxi méteres problémái is vannak, reméljük a pihenőidő miatt teljesen rendbejön és néhány nap múlva irány a hegy.

Csoportképünk az alaptáborból a Pudzsa helyéről. Háttérben a sátraink. Amint energiaforráshoz jutunk, bővebb információval szolgálunk. Üdv mindenkinek, az egész Csapat és KL."

Kiss Péter, Erőss Zsolt, Kollár Lajos és Jaroslav Dutka

Kollár Lajos beszomolói az expedíció első napjairól

A repülőről, március 31. A Himalája térségeiben a legjobb helyijáratú kisrepülőgéppel utazni. Az autós közlekedés lassú, forgalmas, poros, szemetes.  Március 31-én reggel száltunk fel Katmanduból a Jeti légitársaság harminc fős gépével. A magasággal tisztább légrétegeket értünk el és gyönyőrü rálátásunk nyilt az óriás csúcsokra.

A Csomolungmát a legkönnyebb beazonositani a rólla húzódó felhő zászlóról, amelyet az erős szél okoz. A Kancsendzönga csoportja is tisztán látható, a felvételeinken az útvonalat is beazonosítjuk, amelyen jó lenne feljútni.

Dardzsiling, április 1. Körösi úton volt Lhásza felé, amikor 1842 tavaszán itt érte a halál. Akkor még a Himalájai térképezés, felderités, hegymászás gyerekcípőben járt. Jobb lenne ma is azt látni, amit ő akkoriban: kevesebb ember, a szenyezés fogalma nélkül. Dardzselingbe való utazásunk elég lassú, zötykölödös volt egy szükös autóban. Az alföldröl elég meredeken kapaszkodunk fel a szerpentineken, ahol a tea ültetvények váltakoznak a dzsungelel. 

Az út mindenhol szükös, nehezen férnek el egymás mellett a jármüvek. Dardzseling meredek hegyoldalakon terül el, lepusztult, túlzsúfolt épületek és koszos, szük útcák, halmazaként. A híres teatermelő vidék jelentős mint történelmi, turisztikai szempontból. Ez a hely szép lehetne, kétezer méterrel a tengerszint felet, dzsungelel körbevett, jó klimájú vidék, ahonann még a párás tavaszi időszakban is reggelente rálátni a Kancsendzönga csúcsaira. Az angol gyarmati idők kedvelt üdülő helye volt,a felderítő hegymászó expedíciók indulási helye. Itt bérelték fel annak idején a teherhordókat, amelyek közül a serpák magashegyi szakmunkássá váltak.

Ma az indiaiak kedvelt turista célpontja olyan hegymászó intézettel, ahol nagy nimbusza van a hegymászás küzdelemein át a nemzeti érzelmekre hatni. A vidék nagyhatalmai katonásan fogják fel a teljesítményeket. Indiában, akárcsak Kínában a katonaságnak van pénze, lehetősége hegymászó expedíciókat inditani, ám olyan teljesítményekre büszkék, amelyek manapság az átlagos kereskedelmi expedíciózás szintjének felel meg és annyira távol van a világ élvonaltól mint az ötvenes évek maraton eredménye a maitól. Ma már nem kell katonásan szervezni, irányítani egy expedíciót hiszen minden megfizethető szolgáltatássá vált. A normálútak serpákkal és oxigénnel könnyitett próbálgatása lemaradást jelent, mint a parittya a drónhoz képest. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miután tiszteletünket tettük Körösi Csoma Sándor sírjánál és ellátogattunk a helyi állatkerbe amelyen keresztül be lehetett jutni a „Himalayan Climbing Institut” -be is amelyet 1954-ben hoztak létre, a Csomolungma első megmászása után. Itt kissé háttérbe szorultak az angolok, Hillary. Visszont nagy jelentőséggel van kezelve Tenzing, akinek itt vannak kiállitva hegymászó szerelései és kitüntetései.

Az állatkert nem is annyira rossz, közepes körülmények között néhány jelegzetes himalájai fajt lehet látni, mint a hópárduc, vörös panda, fekete medve, farkas, tigris.

A túránk elején, április 3. Elérkeztünk a járható út végére. Talán a helyiek csak tudják mi a falujuk neve, de nem tudunk odáig jutni a kommunikációban, hogy kideritsük. Talán Khanidingbe, de nem biztos, majd csak kideritjük, beazonositjuk a térképen. Mivel korra reggel indultunk, már kilenc körül ide érkeztünk és a teherhórdókra várunk. Jó esetben jönnek és délután egy kicsit gyalogoluk.

Mivel a teherhordókkal egyre nehezebb a helyzett felszereléseink nagy részét Katmanduból felküldik az alaptáborba helikopterrel. Bizonytalan, hogy hány napig megyünk fel és hogy hol lesznek a megállóink. Falusi ellátásunk lesz, mert sátrat sem hozunk. Szállásunk és élelmezésünk olyan lesz mint a helyieknek. Remélem túlélhető aklimatizáció lesz az alaptábor elérése.

Az expedíció Kőrösi Csoma Sándor sírjánál járt

A 2013-as magyar Kancsendzönga-expedíció tagjai (Erőss Zsolt, Kollár Lajos, Kiss Péter, Jaroslav Dutka és a trekkinges Kovács Gábor) átutaztak Indiába, és Dardzsilingben meglátogatták Kőrösi Csoma Sándor sírját. A csapat azóta visszatért Nepálba, hogy megkezdje kilencnapos túráját az 5300 méter magas alaptáborba (BC), de Kollár Lajos, az expedíció vezetője a határátkelés után küldött egy rövid jellentést. 

Kollár Lajos (04.01): "Itteni idő szerint 4-5 óra körül megérkeztünk Dardzsilingbe. Kathmanduból egy kétmotoros kis géppel Badhrapúrig repültünk, egészen kényelmesen egy órácskát. Majd az ott várakozó dzsippel a határig. Az átkelés egy vicces procedúra, ki kell tölteni mindenféle okmányokat és kérdésekre válaszolni, mint a követségen otthon. És ezt az indiai oldalon is megismételni. Jó két óránk ment el így a 30 fokos melegben. Aztán tovább, 3 órás zötykölődés a dzsippel, keresztül Nyugat-Bengália egy részén, majd Sikkimbe érve, és a teaültetvények között kanyarogva egyszercsak ott van Dardzsiling. Szállodát kerestünk (nem egyszerű) és találtunk elfogadhatót minden szempontból. Internet nincs, műholdra váltunk holnap reggel. Szintén a holnapi program a Kőrösi sír meglátogatása és egyéb látnivalók."

Kiss Péter, Erőss Zsolt ás Kollár Lajos Dardzsilingben, Kőrösi Csoma Sándor sírjánál

Az expedíció blogoldala: http://himalajaexpedicio.postr.hu/

Az expedíció megérkezett Katmanduba

A 2013-as magyar Kancsendzönga-expedíció hosszú utazás, és két átszállás után megérkezett a nepáli fővárosba, Katmanduba (Moszkvában nyolc, Delhiben 16 órát kellett várakozniuk a csatlakozásra).

Kezdődik az ügyintézés, aminek a végén egy kilencnapos túra indul a 8586 méter magas hegy 5300 méteren fekvő alaptáborába.

Kiss Péter és Kollár Lajos elöl, Jaro Dutka hátul, Erőss Zsolt pedig a fényképezőgép mögött

FELHÍVÁS, ÁRVERÉS AZ EXPEDÍCIÓ TÁMOGATÁSÁRA!

A Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend a Bamako Rallyn a Lazarus adományt kísérő Citroen gépkocsit tele szignókkal, kísérő filmmel felajánlotta jótékonysági árverésre. A befolyt összeg 1 millió Ft. feletti részével a Magyar Himalája Expedíció 2013 –as útját kívánják támogatni.

Felhívás a 2013-as Himalája expedíciót segítő árverésre! - Himalája Expedíció

http://himalajaexpedicio.postr.hu/segito-felajanlas/

Az expedíció tiszteletbeli tagjával, Eperjes Károllyal

Hobóval, a Himalája-dal szerzőjével Kapolcson